Viszonylag könnyű terhességnek indult,a negyedik hónapig nem is éreztem,hogy ketten vagytok a pociban.Aztán a doki jobbnak látta,ha befektet lévén,hogy elég korai szakaszban toxémiás lettem,az egekben volt a vérnyomásom.Érdekes volt érezni,hogy a hasam mindkét fele mozgott,mikor beindultatok:)))Zsófikám! Te állandóan elbújtál az ultrahangon,a hetedik hónapig azt sem tudtuk,hogy kislány vagy.
07.29.-én éjjel fél egykor elfolyt a magzatvíz,a nővérek és az ügyeletes orvos nem akarta elhinni,hogy szülni fogok,én sem.29. betöltött hétnél jártunk és én nagyon megijedtem.
Apa bejött,de a szülésznő elküldte haza,hogy itt még nem lesz baba.Pedig dehogynem,akkor már te fiam Bence készülődtél kifele.Aztán apa visszarohant a kórházba,mert felhívtam,hogy mégis szülünk.Reggel 6.30-kor toltak a műtőbe,odafele hihetetlen nyugalom szállt meg,még soha nem éreztem ilyet.Gondoltam ha ennek így kell lennie,akkor most jöttök a világra. Egy perc eltéréssel 7 óra 2 illetve 3 perckor megszületettek.Sírtam.Annyira izgultam,hogy azt hittem az egyikőtök nem sír.A dokibácsi háromszor elmondta,hogy de anyuka sírnak,csak egyszerre.Bencus fejére adhattam puszit,Zsófit nem is láthattam,mert nagyon gyenge volt.Rohantak veletek a koraszülött osztályra. Apa látott benneteket először,zokogott.Én azt hittem,hogy nincs nevetek,mert minden anyukától megszokták kérdezni,hogy mi legyen a neve a gyereknek,tőlem nem kérdezték.Mint később kiderült apukátoktól kérdezték meg,de ezt anya nemtudta.Aztán délután már nem bírtam tovább és én is lementem.Két emelettel lejjebb voltatok és alig bírtam menni,de látni akartalak benneteket.Olyan kis picik voltatok,olyan törékenyek.Nagyon sokáig nem nyúlhattam be az inkubátorba,csak nézhettelek titeket.Furi volt,hogy eddig bennem mocorogtatok,most pedig ott voltatok teljes valótokban.Ezek a képek 9 naposan készültek rólatok.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése