Meglepi

És íme a meglepetés a mamának és papának,meg az összes többi olvasónknak!:))))

Fogzunk,fogzunk....

Fogzunk nagyon agresszíven!:((( és igen kipróbáltunk mindent Zsófinál,kenőcsöt,teát,hideget,meleget.Sajnos csak várni tudunk amíg ki nem bújik az a fránya fog.Felül az ínye tiszta piros és látni lehet egy ilyen kis fehér vonalat.Mindannyiunk,az egész család érdekében remélem minnél előbb lesz fogunk.
Zsófika 5350 gr,Bencus kereken 6 kiló.:))) Szépen nőnek.Ma kislányunk játszott az apukájával és megtanultak forogni.Azért csak Zsófika,mert Bencus elfáradt a mai sétától,de természetesen Zsófi nem.Édesen emelgette a lábát a popsijához,a kis fejét egészen hihetetlen módon hátrafordította,de a popója nehéz volt,ezért kellett neki egy kis segítség.
Igaz az a mondás,hogy amilyenek a pociban olyanok lesznek kinnt is.Zsófika egyfolytában rugdosott és néha úgy befeküdt a mellkasamhoz,hogy nem keptam levegőt.
Elfáradtunk apával,hosszú volt a nap.Ha hagyják akkor mozizunk,befekszünk a tv elé:)))

Csudálatos dolgok ezek

Tegnap délután csodálatos kis közjátéknak lehettünk szemtanúi apával.Két kis gyermekünk feküdt egymás mellett a játszószőnyegen és végre felfedezték egymást!Mosolyogtak egymásra,beszélgettek,annyira de annyira cukik voltak!Órákig elnézegettük volna őket.Zsófika most már jobban van,ezúton is köszönöm Liannának és mindenkinek a jókívánságokat!
Ja Bencus talpának hossza :9 cm.!!!

Vendégszereplés a Madarász utcai kórházban

Hááááát,hogy kaphat egy 5 hónapos gyerek húgyúti fertőzést? Amíg nem kapta el azt sem tudtam ilyen létezik.Persze a gyerek nem tehet róla,hogy tudatlan az anyja!:))))Kötöttek nekünk kanült,minden másnap újat,mert szétmentek a vénáink.5 napig voltunk bennt,de én kiakadtam lelkileg.ELÉG VOLT A KÓRHÁZBÓL!!!!!
Azóta járunk be reggel és este a gyógyszer miatt Zsófikának.Jah és alig eszünk,bár ez a része a dolognak most javulni látszik és egyenlőre nem fogyunk.Apró örömök az életben.....

Ma kipróbáltuk anya mikorra fárad el:)))

avagy egy újabb nehéz nap....
Miután Zsófikámmal fennt voltunk egész éjjel ,így nem állítanám,hogy apával kipihenten ébredtünk.Bence is sírt,szolidarításból veled kislányom.Így az egész kis Kovács család szarul aludt.:(((Azt gondolta anya na majd bizti pihentek nappal.Erre a helyzetre nagyon illik az a bizonyos ember tervez,Isten végez című közmondás.A nappalt ti kicsit másképp értelmeztétek,nálatok úgy reggel fél kilencig tartott.Aztán Bencus úgy elkezdett rúgdalni az ágyban,mint a harci ló,jelezvén,hogy most már jó lenne ha velem is foglalkozna valaki.
Persze anya fel,dumálás indul és be sem állt a szája egész nap.Zsófikát nagyon nehéz volt megnyugtatni,rettentően fájt az ínye.A lehető legrosszabb érzés egy anyának,ha látja,hogy a gyereke szenved,de nemtud rajta segíteni.Délutánra már én is majdnem sírtam vele együtt.
Aztán,hogy teljes legyen a kép apa szólt,hogy dolgoznia kell,ugyhogy éjszaka sem látjuk.Ide szívem szerint betennék egy nyelvtologatós smileyt.:(((
És íme a délutáni programok:

15.20.-tól 15.45.-ig Levegőzés

15.50. Végre eljutok addig,hogy kiszedjem a mosógépben levő ruhát,ami ott áll de.10 óta.

16.15 Jé ebédelek!Van öröm az életben!:))

16.23 Bencus úgy dönt ő kialudta magát 40 perc alatt és nincs kedve a kiságyban feküdni.

17.50-re befejezzük a fürdést és az evészetet mindkét gyerekkel.

18.30. kis dünnyögés,ágyrugdosás,nyöszörgélések után végre csönd van és csak elégedett sóhajokat hallani a szobából.

Összegzés: Utáljuk ha jön a fogunk és ügyes voltál ma is Kovács anyuka!:))))

A mai napot katasztrófahelyzetnek nyilvánítom

Reggel fél 4-kor volt az ébresztő.Megittunk egy kis vizet Zsófival,Bencének visszalöktük a cumit és durmoltunk tovább 5-ig.Aztán jött a fogmanó jáááááááj!!!!! Kicsi lányt sokáig nemtudtam letenni az ölemből.Aztán szolidaritásból a tesó is elkezdett sírni.És ez így ment reggel háromnegyed 8.-tól délután 4-ig.Hosszú műszak:)))Ma az összes szókészletünket bemutattuk"jájáj,juj,jaj,ajaj,abo,abu" és társai.Mindegy volt csak valamit mondjunk a fogmanónak.
Reméljük holnap nyugodtabb napunk lesz!

2010 Buék!!!!!!!!!

A szilveszter egy kicsit döcögősen indult,mert mintha csak valamit éreztetek volna abból,hogy ez nem egy átlagos este.Féltünk,hogy a petárdákra és a tűzijátékra amit az udvarban lőttek fel majd felébredtek,de este 22 körül hagytatok egy szusszanásnyi időt.
Persze mi ezt kihasználtuk,ha nem hív a barátnőm,akkor bealusszuk a jövő évet apával!:))))

Az első karácsonyunk

Apa és anya nagy titokban 23.-án éjjel feldíszitette a fát,hogy reggel mire felébredtek ,már kész legyen.Még nem tudjátok,hogy ez a karácsonyfa,a sok villogó,színes izé sokkal jobban elvarázsolt benneteket és a papír amibe az ajándékok voltak,na az mindent űberelt.
Rengeteg mindent kaptatok,aminek anya és apa örült a legjobban hiszen azt már nem kell megvenni.
Én pedig jó anyukához méltón megsütöttem a bejglit,amit megkostóltatok.Nem fintorogtatok,ugyhogy nem lehetett olyan rossz.:)))
25-én elindultunk életetek első és eddig a leghosszabb kirándulására,a mamához.
Az úton tiszta jók voltatok,pedig féltem,hogy gond lesz.Zsófikám picit megijedt,mikor odaértünk,de aztán már élvezte,főleg mert a mama és a papa kényeztette.

Napjainkban

Alig értétek el a két kilót mikor hazajöttünk.Minden nap kigúvadt szemekkel néztük a mérleget,vajon most mennyit mutat.A védőnéni meg is jegyezte,hogy dupláját hízzátok annak a súlynak ami az átlag.DE HÁT TI NEM ÁTLAGOSAK VAGYTOK!!
Most vagyunk a 6 hónap elején és Zsófi 4950,Bence 5560 gr.Igen gyerekek ezt csinálja utánnatok valaki!:)))
Két hónapja már tudatosan mosolyogtok anyára és apára,néha szemezünk is.Nagyon szépen tartjuk magunkat,de csak akkor ha valami érdekel minket.Bence elkezdte felfedezni a kezét nagyon édes ahogy homlokráncolva nézegeti,hogy nini ez hozzám tartozik.
Zsófinál fogmanó gyakori vendég.

Az első hetek megpróbáltatásai

Miután hazajöttünk anya és apa tök béna volt.Nincs jobb szó rá.Én folyton azt álmodtam,hogy nem foglak jól benneteket és kitörik a nyakatok.Apa pedig néha úgy dobált benneteket,hogy nyeklett-nyaklott a fejetek.Félelmetes lehetett ez nektek kicsiny életetek első pár hónapjában,de ti jó gyerekek vagytok és tűrtétek nem is sírtatok.
A fürdés külön élmény volt,mert annyira picik voltatok,hogy nem mertünk megfogni benneteket,de azért csak lemostuk minden este a koszt!:)))

És végre otthon!!!!Juhéj!!!!!

2009.szeptember 25.-én eljött a nagy nap! Hazajöttünk a kis otthonunkba.Persze ez sem ment simán.Bencusom te vérszegény voltál,ugyhogy gyorsan pumpáltak beléd egy kis piros életerőt,egész pontosan 45 ml.-ert.Soha nem felejtem el azt a napot mikor felöltöztettünk benneteket.A legkisebb méretű ruha a 44-es is lógott mindenhol rajtatok,de mi akkor is gyönyörűnek láttunk benneteket apával .Nagypapa hozott haza minket,a nagymama pedig tetötől-talpig kitakarított,amit ezúton is mégegyszer köszönök.
És elkezdődtek a dolgos hétköznapok.........:)))

A koraszülött osztályon...

Ki hinné el most már,hogy ti koraszülöttek voltatok?:)))
Az első 10 napban a születésetek után anya és apa is kiborult.Életünk leghosszabb 10 napja volt .Az orvosok azt mondták,nem biztos hogy megmaradtok,de én már akkor is tudtam,hogy nincs igazuk.Rengeteg energiát kaptam tőletek és ti élni akartatok.Egyre csak ügyesedtetek,már gép nélkül vettetek levegőt.Anya rengeteget beszélt hozzátok és énekeltem is.Ma is szeretitek ha énekelek:)))
Aztán át kerültünk a "hízlaldába".Nagyon csúnya szó,de itt szó szerint hízlaltak benneteket,hogy mielőbb hazamehessünk.A hízlalda a Madarász utcai gyermekkórház volt.
Koraszülött mentővel vittünk benneteket és én megígértem,hogy nénózni fogunk.Ehhez képest tombolt a Sláger rádió,amire kezetek,lábatok járt.Egy jégkrémes ládába pakoltak benneteket,na jó az igazi neve utazó inkubátor,de úgy néz ki mint egy fagyis
láda,ezen jókat mulattunk apával.És számoltuk a napokat amikor hazamehetünk.Ez a kép az első családi fotónk,a Madarász utcai kórházban készült.

A kezdetek

Viszonylag könnyű terhességnek indult,a negyedik hónapig nem is éreztem,hogy ketten vagytok a pociban.Aztán a doki jobbnak látta,ha befektet lévén,hogy elég korai szakaszban toxémiás lettem,az egekben volt a vérnyomásom.Érdekes volt érezni,hogy a hasam mindkét fele mozgott,mikor beindultatok:)))Zsófikám! Te állandóan elbújtál az ultrahangon,a hetedik hónapig azt sem tudtuk,hogy kislány vagy.
07.29.-én éjjel fél egykor elfolyt a magzatvíz,a nővérek és az ügyeletes orvos nem akarta elhinni,hogy szülni fogok,én sem.29. betöltött hétnél jártunk és én nagyon megijedtem.
Apa bejött,de a szülésznő elküldte haza,hogy itt még nem lesz baba.Pedig dehogynem,akkor már te fiam Bence készülődtél kifele.Aztán apa visszarohant a kórházba,mert felhívtam,hogy mégis szülünk.Reggel 6.30-kor toltak a műtőbe,odafele hihetetlen nyugalom szállt meg,még soha nem éreztem ilyet.Gondoltam ha ennek így kell lennie,akkor most jöttök a világra. Egy perc eltéréssel 7 óra 2 illetve 3 perckor megszületettek.Sírtam.Annyira izgultam,hogy azt hittem az egyikőtök nem sír.A dokibácsi háromszor elmondta,hogy de anyuka sírnak,csak egyszerre.Bencus fejére adhattam puszit,Zsófit nem is láthattam,mert nagyon gyenge volt.Rohantak veletek a koraszülött osztályra. Apa látott benneteket először,zokogott.Én azt hittem,hogy nincs nevetek,mert minden anyukától megszokták kérdezni,hogy mi legyen a neve a gyereknek,tőlem nem kérdezték.Mint később kiderült apukátoktól kérdezték meg,de ezt anya nemtudta.Aztán délután már nem bírtam tovább és én is lementem.Két emelettel lejjebb voltatok és alig bírtam menni,de látni akartalak benneteket.Olyan kis picik voltatok,olyan törékenyek.Nagyon sokáig nem nyúlhattam be az inkubátorba,csak nézhettelek titeket.Furi volt,hogy eddig bennem mocorogtatok,most pedig ott voltatok teljes valótokban.Ezek a képek 9 naposan készültek rólatok.....