Vannak pillanatok,amikor az ember megállítaná az időt.Például amikor a fiam adott egy csókot.Nem,nem puszit igazi csók volt,olyan nagyfiús.Biztos látta,hogy csinálom az apukájával.Összecsücsörítette a kis száját és odanyomta az enyémhez és elkezdte jobbra balra dönteni a fejét.Majd megzabáltam.
De ilyen pillanat az is amikor a kislányom felkel reggel és kinyomja magát hason,körbenéz,hogy lát-e valakit és amikor felfedezi az arcom édes mosoly terül el az arcán,az az igazi fültől-fülig típusú:))) Ilyenkor úgy érzem kisüt a nap és beragyogják az életem.Ezekért a pillanatokért élünk az apjukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése